Amit a sors 50-ben elvett a mienktől, azt Torinóban (1954) adta vissza illetve előzőleg már Helsinkiben, ahol ismét az olimpia legjobbjai lettek a magyarok. Igaz gólaránnyal, csakúgy, mint Torinóban. Nehezítette a feladatot, hogy a házigazda olaszokat kellett verni, mégpedig 7-1-re. 8-1-re nyertünk. A magyar pólónak voltaképpen ez a csapat a második aranycsapata. Nagyszerű játékosok, kivételes egyéniségek alkották ekkor a csapatot, nem véletlenül voltak évekig veretlenek.
A magyar csapat összeállítása:
Bolvári Antal, Boros Ottó, Gyarmati Dezső, Hevesi István, Jeney László, Kárpáti György, Markovits Kálmán, Martin Miklós, Szabó Aladár, id. Szívós István, Vízvári György

1958-ban ismét Budapest rendezte az Eb-t. A melbourne-i győztes olimpia után szinte kötelező volt ezen az erőpróbán elsőnek lenni, már csak a hazai pálya miatt is. Emlékezetes, hogy az ausztráliai olimpián Zádor Ervint megütötték a vízben a szovjetek, vérző fejjel kászálódott ki a medencéből. Ez a kép szerte a világon ismert jelkép lett, hiszen nem sokkal a katonai beavatkozás után került napvilágra. A pesti eseményen nem voltak ehhez hasonló atrocitások, és a disszidálás valamint az eltiltások tizedelte magyar válogatott bizonyítva a magyar póló erejét. Az öregek és a második vonalból előremozduló fiatalok csodás elegyéből Lemhényi Dezső által összegyúrt csapat varázslatos esték sorát szerezte a drukkereknek. A margitszigeti Eb-n a csapat meccsről meccsre mennybe ment a hatezer drukkerrel egyetemben: a négyes döntőben először a jugókat (5:3), majd az olaszokat (7:0, hűha...), végül a szovjeteket tángálta el (4:2, de volt 4:0 is).
A magyar csapat összeállítása:
Boros Ottó, Csillag Gábor, Dömötör Zoltán, Hevesi István, Jeney László, Kanizsa Tivadar, Kárpáti György, Katona András, Markovits Kálmán, Mayer Mihály, Molnár Róbert, Pintér István, Váczi József

1962-ben ismét Európa-bajnoki címet takarította be a magyar válogatott: egy ideig úgy festett, hogy Lipcsében megint a gólarány dönt majd, hiszen a jugoszlávokkal 2:2-re álltunk elég sokáig, mígnem Mayer Mihály még saját csapattársait, de legfőképp a plávik zseniális kapusát, Muskatirovicsot meglepve hatról be nem lőtte a győztes gólt. Na most Mayer már korábban is lőtt gólokat, nem is akármilyeneket, ám azokat jobbal szerezte. Ezt speciel ballal. Avagy a téli, mátrai edzőtáborozás során egy kisebb síbalesetet követően egy ideig pihentetnie kellett a jobb kezét, ezért kezdte a másikat erősíteni - ez a szó szoros értelmében aranyat, pontosabban Eb-aranyat ért.
A magyar csapat összeállítása:
Ambrus Miklós, Bodnár András, Boros Ottó, Dömötör Zoltán, Felkay László, Gyarmati Dezső, Kanizsa Tivadar, Kárpáti György, Konrád II János, Markovits Kálmán, Mayer Mihály, Pócsik Dénes

1966-ban Utrechtben a magyar csapat nem hogy lecsúszott a dobogóról, de csupán (a kudarcnak tekinthető) ötödik helyet szerezte csak meg. Az Európa-bajnokságok történetének legrosszabb helyezése volt ez az ötödik, ami azért is különösen fájó, mert a csapat két éve a legjobb volt az ötkarikás játékokon. Igaz, akkor a szerencse is mellettünk állt, most azonban nem.

Spanyolországban a két éve balszerencsésen alakult olimpia után nem lehetett más az együttes célja, mint a javítás. Az 1970-es barcelonai Eb-n hovatovább álomjátékot mutatott be csapatunk, olykor még a spanyol zsűritagok is tapsoltak egy-egy pazar gólunkat követően - csakhogy az utolsó napon nem sikerült legyűrni a szovjeteket: ekkor egy döntetlen is elég lett volna, ám a fantasztikusan összeszokott orosz gépezet túl eredményesen darált, s a hatból hat értékesített emberelőny meghozta a gyümölcsét (5-6). Mindenesetre az előző Eb kudarcát valamelyest feledtették. Ráadásképpen igazi gyöngyszemek kerültek ekkorra a válogatottba. A dobogó harmadik fokát a jugók foglalták el.

Az 1974-es bécsi Eb-n senki sem érhetett a nyomába a magyaroknak: fiaink még azt is elviselték, hogy megint sikerült egy cserés malőrrel a nyakunkra hozni a szovjeteket, elvégre Kárpáti megdumálta Gyarmatit, hogy tegye vissza az újonnan felfedezett balkezest, Horkai Györgyöt, közben a bíró elindította a meccset, Horkai meg minden egyensúlyozási kísérlete ellenére beszédült a vízbe, amiért négyest lőhetett az ellenfél. Mindazonáltal hiába zárkózott fel 6-3-ről 6-5-re, túl jól játszottunk ahhoz, hogy ilyesmin megfordulhasson a meccs: nyertünk itt is (7-5), az Eb-n is (három pont előnnyel), ami már csak azért is fegyverténynek számított, mert a LEN kiselejtezte a gyengébbeket, s Bécsben a legjobb nyolcat vonultatta fel, mely együtteseknek teljes körmérkőzést kellett vívniuk.
A magyar csapat összeállítása:
Bodnár András, Csapó Gábor, Cservenyák Tibor, Faragó Tamás, Görgényi István, Horkai György, Kásás Zoltán, Konrád III Ferenc, Molnár Endre, Sárosi László, Szívós István

Elsősorban Molnár Endre káprázatos védéseink köszönhetően az Eb-címvédés is sikerült 1977-ben Jonköppingben, jóllehet ekkor már nem igazán kértek belőlünk. A jugók elleni meccsen például mindent elkövettek a bírók - immáron ketten fújtak -, hogy kikapjunk: a belga Fuchs megcselekedte, hogy zsinórban hat emberelőnyt ítélt a plávik javára, de ezen a csapaton ő sem tudott kifogni. Menetből védte meg Eb-elsőségét együttesünk

A magyar csapat összeállítása:
Csapó Gábor, Faragó Tamás, Gerendás György, Horkai György, Kenéz György, Magas István, Molnár Endre, Somossy Miklós, Steinmetz János, Sudár Attila, Szívós István, Wolf Péter, Wiesner Tamás

Forrás:

www.vizipolo.hu

www.kataca.hu