Az évszázad első Európa Bajnokságát Budapesten rendezték meg 1926-ban. A Császár medencéjét ötvenméteresre, a lelátókat tízezresre bővítették, amelyek zsúfolásig megteltek. A tizenkét nemzet részvételével megtartott viadalon vízipólóban négy ország indult, s a körmérkőzéses rendszerben megtartott vetélkedés során végül a mi együttesünk végzett az élen. Ez nagy meglepetést okozott, hiszen a magyar gárda nem tartozott a feltétlenül esélyesek közé, hiszen az EB-t megelőző 1912-es stockholmi olimpián helyezetlenül végeztek és Párizsban is „csak” az ötödik hely jutott a mieinknek. Minden bizonnyal a hazai pálya kedvezett Komjádi Béla csapatának és a mindent eldöntő utolsó találkozón 3:2-re sikerült győzniük Svédország ellen, így veretlenül, hat ponttal megnyerték az évszázad első Eb-aranyérmét.
A magyar csapatot ekkor a következő játékosok erősítették:
Barta István, Fazekas Tibor, Homonnai Márton, Keserű Alajos, Keserű Ferenc, Vértessy József, Wenk János

1927-ben kiváló játékosokat (Barta István, Czele István, Fazekas Tibor, Homonnai Márton, Keserű Alajos, Keserű Ferenc, Vértessy József, Wenk János) felvonultató magyar csapat Bolognaban sem talált legyőzőre, igaz nem volt könnyű dolguk.A belgák ellen 3:2-re vezettekk, amikor az angol játékvezető, Hodgson 55 másodperccel a befejezés előtt lefújta a mérkőzést, mondván: nem lát a szürkületben. A meccset némi meglepetésre újrajátszatták, ám csapatunk ezen - hosszabbítás után - ismét nyert. Majd a fináléban, ha fáradtan is, de felülkerekedett a franciákon (3:1), újabb elsőséget szerezve ezzel. Nem is lehet csodálkozni ezen a tényen, hiszen a csapat gerince ugyanaz maradt. Még az sem akadályozta meg a csapatot a sikerben, hogy négy nap alatt kellett mind a négy meccsét lejátszania a mieinknek.

Az olimpián nem sikerült megkoronáznia sikersorozatát a magyar csapatnak, ám a kontinensen 1931-ben (Párizsban) ismét a legjobbnak bizonyultak. A csapat a négy évvel ezelőttihez képest kétségkívül erősödött, és nem okozott meglepetést, hogy újra elnyerte az aranyérmet. Lényegében ez a gárda tekinthető az egy évvel később olimpián is diadalmaskodó együttes magjának. A bekként szereplő Ivády Sándorról tudni kell, hogy ő a földművelésügyi miniszter fia, és a háború után Recsken tartották fogva.
A csapat tagjai voltak ebben az évben: Barta István, Bozsi Mihály, Bródy György, Halassy Olivér, Homonnai Márton, Ivády Sándor, Keserű Alajos, Keserű Ferenc, Németh János, Sárkány Miklós, Vértessy József .

Az 1932-ben olimpiai bajnoki címet szerzett magyar gárda abszolút esélyesnek számított Magdeburgban (1934), és úgy tartották a szakemberek: a hideg vízen kívül nem lehet vetélytársa a mieinknek. A papírforma szerencsére nem borult fel, kimagasló játékkal - emberhátrányból is betaláltak - verték a magyarok a házigazdákat.

A magyar csapat összeállítása:
Bródy György, Brandi Jenő, Bozsi Mihály, Halassy Olivér, Homonnay Márton, Ivády Sándor, Keserű Alajos, Kutasi György, Németh János, Sárkány Miklós, Vértessy József

A hőskor utolsó Eb-aranyát 1938-ban Londonban szerezték meg a mieink. A csapat már némileg átalakult - Halassy és Németh maradt hírmondónak -, jelentős veszteségeket játékerőben nem szenvedett, így végül a mieink zsinórban ötödször léphettek a dobogó legfelső fokára, ami azóta is egyedülálló rekord, és feltehetően az is marad. A csapat szövetségi kapitánya ekkor már Ivády volt, és az ő felkészültségének is köszönhető, hogy 35-3-as gólkülönbséggel lett első a csapatunk. Akkor még aligha gondolták, hogy egy ideig nem is lesznek képesek megismételni ez a bravúrt. A londoni aranyérmesek: Bozsi Mihály, Brandi Jenő, Halassy Olivér, Kávássy Gyula, Kislégi Kálmán, Mezei Ferenc, Mezei István, Molnár István, Németh János, Sárkány Miklós, Tolnay József

Az EB-k történetében kis szünet következett be. Pontosan 9 év. A II. világháború után nyílt lehetőség ismét kontinens bajnokság szervezésére. 1947-ben Monte Carlo adott otthont a viadalnak.
Magyarország akkortájt romokban hevert, az uszodát hetekig nem látogathatták legjobbjaink. A korabeli újságok tanúsága szerint főzeléken éltek a hajdani klasszisok, és ebben a sportágban elengedhetetlenül fontos az erő. Kizárólag ünnepnapokon kaptak húst a sportolók, és így igazán nem lehet csodálkozni rajta, hogy az olimpiai bajnok Sárkány Miklós vezette együttes nem tudott feliratkozni az éremszerzők közé. Együttesünk a 4. helyet szerezte meg. A dobogós helyeket Olaszország, Svédország és Belgium nemzeti gárdája foglalta el.