A kézilabdáról: "Szerettem kézilabdázni. A középiskolában egyszerre kéziztem és vízilabdáztam, majd a Fotexben kötöttem ki. Erős volt a csapatunk, nyertünk bajnoki címet is, ám én ennek ellenére csak egy évig játszottam ott. Hogy mi volt az oka? Rengeteg tehetség kézizett már akkor is Veszprémben, nekem például Kis Ákossal kellett felvennen a versenyt az átlövő poszton, aki most a felnőttválogatott oszlopos tagja. Mit mondjak, nem volt könnyű..."

A váltás: átpártoltam a vízilabdához, amit cseppet sem bántam meg. Végre állandó játéklehetőséget kaptam, nem volt akkora konkurencia, mint a Fotexben. Csak úszni ne kellene annyit! Tudom, sokan mondták, hogy a kézi teljesen más, mint a vízilabda, és hogy a kézis múltam miatt befuccsolok, de nem érdekelt. úgy hallotam, a kapitány is azt mondta, hogy levetkőztem a kézis múltamat. Nem tudom, hogy így van-e, mindenesetre szerintem hasznos volt a Fotexben eltöltött év."

Az UTE:  "Nem volt bennem semmi félsz, nem rezeltem be a fővárosi élettől. Szeretem a sok embert, a nyüzsgést, úgyhogy még örültem is a költözésnek. Hamar megszoktam a pesti életet. Nagyon megtisztelő volt az újpesti ajánlat, igazi klassziscsapatba kerültem. Tudtam, olyan lehetőség áll előttem, amit nem szabad elrontanom. Szerencsére a társak is hamar befogadtak, így a váltás zökkenőmentesen sikerült. Azt hiszem, a lila-fehéreknél töltött második évem, tehát a most véget ért évad volt az eddigi pályafutásom csúcspontja. Jól ment a játék, sok gólt tudtam lőni."

Az ember: nem egyszer tréfálta már meg társait (UTE). Szereti elnevezni őket, dr. Szabó Zoltánt például "Legónak" ("Olyan kicsi"), Binder Szabolcsot pedig "Pörköltnek" ("Nem olyan?) keresztelte el. Többeket csak fácánnak becézgetett, amit annyiszor használt, hogy cserében a játszótársak őt nevezték el így.  S így lett Birosból "Fácán". ("Nem is rossz. Már megszoktam").

Forrás: Kataca