Minek készültél kamaszkorodban?

Igazából semminek: nem álmodoztam arról, hogy mozdonyvezető, vagy buszsofőr leszek. Nem volt kedvenc foglalkozásom.

Miért pont a vízilabda? 

Már 3 éves korom óta tudok úszni, emellett pedig a szüleim eléggé sport centrikusak voltak, és amikor elkezdtem az általános iskolát, beírattak versenyszerűen sportolni. 7 évig úsztam, de a végén már teljesen megcsömörlöttem a faltól-falig való úszkálástól. 14 éves koromban átpártoltam a vízilabdához a legjobb úszó barátaimat követve. A középiskola alatt a kézilabdába is belekóstoltam: a Fotex Veszprémben adódott egy lehetőség, egy évet ott töltöttem. De rájöttem, hogy a vízilabda az igazi szerelem.

A sport mellett azért másra is jutott időd?

Persze, például a tanulásra, bár nem voltam egy lángész. Meg volt a magam esze, de lusta voltam, nem csipkedtem magam eléggé ahhoz, hogy jó tanuló legyek. Pedig szerintem lehettem volna, ha egy kicsit komolyabban veszem. Általában is kissé lusta típus vagyok, sokat kell noszogatni ahhoz, hogy valamibe belevágjak.

Egyébként milyen iskolába jártál?

Központifűtés-szerelést tanultam először, de ez vakvágány volt, ugyanis kirúgtak. Elég sokat hiányoztam. Második év végén tehát egy új szakmát kezdtem el, a szerszámkészítést.

Miért is hiányoztál ennyit? Mit csináltál iskola helyett?

Lógtam. Igazából legtöbbször céltalan volt a bolyongás. A szüleimmel azért ebből adódtak súrlódások: például egyszer focimeccsre mentem suli helyett. Akkor még működött a Diósgyőri Futball Klub: a meccs napján ugyan elindultam az iskolába, de hamar le is buktam, ugyanis apám munkahelye az iskola mellett volt. Sőt, gyakorlatra is hozzájuk jártunk, tehát elég nehéz volt alibit szerezni. A meccs után otthon egy papírcetli fogadott: nehogy kimenj a meccsre! Persze már késő volt, hiszen akkor már rég vége volt a mérkőzésnek. Kaptam egy kis ejnye-bejnyét! De ezt inkább nem részletezem.

Köztudott, hogy Te vagy a csapat mókamestere. Kamaszként is nagy csínytevő voltál?

Természetesen minden gyereknek voltak csínytevései. Ki erősebbeket, ki finomabbakat követett el, én is így voltam ezzel. Például minden iskolában nagy divat volt a rotringgal való fúvócsövezés, kezdetben csak papírgalacsinokkal, később már olyan bogyókkal, ami nem jött ki a ruhából. De volt kréta-, és vizeszacskó dobálás is. Persze történtek durvább dolgok, ami szerintem kamasz fiúkkal ma is gyakran előfordul. Például, hogy jogosítvány nélkül vezetnek. Hát, mi is vettünk a barátaimmal egy Trabantot, anélkül, hogy bármelyikünk vezethette volna. Persze kezdetben beindítani sem lehetett a járgányt, de mi egy kicsit megbütyköltük, és már repesztettünk is. Azért a forgalmas utakat mindig elkerültük, megvoltak azok a terepek, ahol nyugodtan használhattuk az autót. De néha a szüleim kocsiját is lenyúltam, azzal már forgalmasabb utakra is kikeveredtem. Szerencsére a rendőr soha nem kapott el!

Mikor nőtt be a fejed lágya?

Amikor eljöttem Miskolcról. Akkor már magamról kellett gondoskodnom, nem volt mellettem senki, csak magamra számíthattam. Nekem ez elég volt ahhoz, hogy felnőtté váljak.

Mikor, és miért jöttél el?

Azt hiszem 17 éves koromban, amikor Veszprémbe mentem játszani. Azóta nem lakom otthon, gyakorlatilag 10 éve. De ez a fajta magány, vagy egyedüllét nem zavar: szeretem a magam társaságát. Viszont egy valami nem nagyon változott az akkori életemhez képest: még most is nagyon szeretek aludni. Délutánonként mindig szundítok egyet, valószínűleg ez a munkám miatt van így. Reggel és este van edzés, közben szükség van egy kis pihenésre. Persze emellett éjszakai bagoly vagyok.

A sport mellett mennyire jutott időd szórakozni kamaszkorodban?

Az általános iskolai táborokból szinte mindig kimaradtam, hiszen amíg a többiek nyaraltak, én akkor is edzettem, hétvégenként pedig versenyek voltak. Úgyhogy nem voltam aktív résztvevője a csoportos kikapcsolódásoknak. De a szüleimmel azért mindig nyaraltunk: 2-3 hetet minden évben Gyulán töltöttünk, ahonnan édesapám származott. Nagyon imádtunk ott lenni, de hát ez is elmúlt.

Nem bánod, hogy ennyire a sport rabja voltál? Gyakorlatilag feláldoztad a kamaszkorod!

Egyáltalán nem bánom, soha nem gondoltam, hogy idáig el fogok jutni. Nyilván minden sportolónak az a vágya, hogy a saját területén elérje a legmagasabb címet. Természetesen én is így vágtam neki, még ha Miskolcról elég messzinek, szinte reménytelennek is tűntek ezek az álmok. De hát végül sikerült, és ez mindenért kárpótolt, azokért az évekért is, amiket mások szórakozással, én pedig edzésekkel töltöttem. Ha még egyszer élhetném az életem, ugyanígy csinálnám végig, csupán egyetlen dolgon változtatnék: jobban odafigyelnék a tanulásra.

Az, hogy olimpiai bajnok lettél, mennyiben változtatta meg az életed?

Igazából túl sok változás nem történt. Persze jobb anyagi körülmények között élek, biztosan népszerűbb is lettem, de emberileg ugyanolyan maradtam. Elértem az álmaimat, és ezt már nem veheti el tőlem senki!

Forrás: http://www.necc.hu/kamasz/index.shtm?cikk=260