2002-ben úgy tűnt, ismét visszatérnek a régi szép idők. Miután két nagy klubunk, a Domino-BHSE és a Vasas-Plaket a mögöttük álló, tehetős szponzoroknak köszönhetően bitang módon megerősödött, a két legrangosabb európai kupa döntőjében megint volt magyar csapat. Bár a Domino kikapott a Kásás Zoltán vezette Olympiakosz Pireusztól, a Vasas hatalmas csatában, hosszabbításban be tudta gyűjteni a KEK-trófeát a Mladost Zagrebbel szemben (kár, hogy a Szuperkupát ötödszörre sem nyerték meg a piros-kékek: a Komjádiban végig vezettek, leszámítva az utolsó percet, melynek során a görögök a maguk javára fordították a finálét).

A válogatottnak sem ment rosszul: a Világligában mutatott produkciók, majd később, a Világkupán látottak alapján az ellenfelek kapitányai közül többen is kijelentették, szemükben ismét Kemény Dénes együttese számít a világ legjobbjának. Más kérdés, hogy a helyezések nem ezt mutatták: az újonnan kitalált Világliga patraszi négyes döntőjében a FINA egy jogilag alátámaszthatatlan határozattal, "komolytalan játékra” való hivatkozással kizárta együttesünket a döntőből, míg az ugyanazzal a váddal illetett oroszoknak hagyta, hadd játsszák le a finálét. Azaz itt maradt a bronz.

A belgrádi Világkupán aztán megint mutattunk valamit a régiből, midőn a csúcsfavoritnak számító házigazdákat először a csoportmeccsek során, majd az elődöntőben is egészen lenyűgöző játékkal kényszerítettük térdre. Ám az erő fogytán volt, az oroszokkal vívott fináléban ezúttal nem sikerült úgy dominálni, mint máskor - s még így is egy hajszálon múlott a siker. A győztes gólt végül az ellenfél szerezte: Csomakidze öt másodperccel a befejezés előtt csavarta be a labdát Kásás Tamásról, akit nem igazán vigasztalt, hogy ő lett a Vk gólkirálya - a jugóknak például négyet lőtt az elődöntőben! -, továbbá őt választották a legjobb játékosnak.

Ami tény, fura évet zárt a férfivonal: valamennyi számottevő sorozatban döntőig jutottak képviselőink (Világkupa, junior Eb, Bajnokok Ligája, KEK), nyerni azonban csak a KEK-ben sikerült.