A következő esztendőben, Bolognában megvédte címét Komjádi csapata, bár nem könnyen. A belgák ellen 3:2-re vezettünk, amikor az angol játékvezető, Hodgson 55 másodperccel a befejezés előtt lefújta a mérkőzést, mondván: nem lát a szürkületben. A meccset némi meglepetésre újrajátszatták, ám csapatunk ezen - hosszabbítás után - ismét nyert. Majd a fináléban, ha fáradtan is, de felülkerekedett a franciákon (3:1), újabb elsőséget szerezve ezzel.

Ezek után egyértelműnek tűnt, hogy az 1928-as amszterdami olimpián csak egy csapat győzhet: a magyar. Nem így történt. Annak ellenére, hogy a döntőben az örökkön legyőzött németekkel kellett meccselni az aranyért. Csakhogy ez a találkozó hasonlított a magyar futball Aranycsapatának '54-es, németek elleni vb-döntőjére. Puskásék is vezettek 2:0-ra, és az ellenfél ott is fordított. Egy szabályosnak tetsző gólt itt sem adtak meg a javunkra, 2:2 után pedig a hosszabbításban a germánok kapusuk, az amúgy mellúszó világrekorder Rademacher brillírozásának köszönhetően fokozatosan elhúztak, s végül győztek 5:2-re.

A tragikus vereség azonban nem okozott nemzeti gyászt, mi több, a csapatot úgy ünnepelték, mintha győzött volna.

Miközben a hátteret ismerők megint köhécseltek egy sort, elvégre tudható volt, egy meglehetősen extrém incidens mellett a saját elbizakodottságunk okozta a vereséget. Hogy a játékvezető nem adta meg Keserű lábbal lőtt gólját 2:0-nál ("túl hamar eldőlt volna a meccs”, indokolt később...), egy dolog. Nagyobbik baj, hogy mindenki maga akarta eldönteni a partit: Homonnai inkább távolról lőtt, mintsem hogy az üresen úszó Ivádyhoz passzoljon; Halassy inkább éles szögből tüzelt ahelyett, hogy a "zsákolásra” kész Keserűnek átpasszolja a labdát. "Igen, én akartam belőni a harmadikat” - ismerte be utóbb.

No és akadt még egy apróság: a kor legjobb centerének számító Németh Jánost, alias Jameszt nem válogatták be a csapatba. Az újpesti prolisrác ekkor még nem illett az alapintelligenciát követelő úrias sportba, hiszen nem volt érettségije. Amikor levizsgázott húszon túl, megnyílt előtte a kapu. Előttünk meg az aranykapu.

Mindazonáltal a sportág megbecsültségét jelezte, hogy 1930-ban a Margitszigeten az úszótörténet első olimpiai bajnokának, Hajós Alfrédnek a tervei alapján felépült Európa első fedett versenyuszodája. Azaz ettől kezdve a téli időszakban is nyugodt körülmények közepette készülhetett a magyar együttes, melynek jótékony hatása nemsokára döbbenetes eredményekben mutatkozott meg.